Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Ferdített változat - Milyen elismerést kapott a Mûvészetek Palotája? Somlyódy Nóra, Magyar Narancs, 2006. június 29. Nemzetközi díjat kapott nemrég a Mûvészetek Palotája (MûPa), de hogy pontosan mit is, a tudósítások alapján némileg homályos. Múlt heti számunkban például mi is megkavartuk az olvasót, amikor a 6. oldalon arról számoltunk be, hogy a Nemzetközi Ingatlan Szövetség (FIABCI) és a Wall Street Journal a legkiválóbb kulturális létesítménynek járó díjjal tüntette ki a Mûvészetek Palotáját, majd a 37. oldalon azt taglaltuk, mi történik az "immár építészeti Oscar-díjas MûPában". A magyar médiát az utóbbi, félrevezetõ olvasat különbözõ verziói járták be. A tévedés õsforrása egy MTI-hír volt, melybe rejtélyes módon csempészte be magát az "építészet" fogalma; a díj e szerint "az építészeti szakma legkiemelkedõbb nemzetközi elismerése". Ezzel a sajtószolgálat a saját szakál-lára tömött be egy meglévõ ûrt, hiszen építészeti alkotásnak nin-csen Oscar-díja (de van itthon Ybl- és Kossuth-díja), ellenben létezik az építészi életmûvet honoráló Pritzker, amit építészeti Nobel-díjnak is szoktak hívni. A leghitelesebb forrás, a www.fiabci.com oldalán hiába keressük a 2006-os díjazottak listáját, de kideríthetjük, hogy ez bizony az ingatlanszakmának járó legrangosabb díj - és szó sincs sem Oscarról, sem építészetrõl, legfeljebb al-alszempontként esztétikai megjelenésrõl. A Rigó utcában aligha kapna nyelvvizsgapapírt az, aki az ingatlanfejlesztést építészetnek fordítja – még ha a fordító jelen esetben nagyon is finom kulturális érzékenységgel tapintott rá az építészet itthoni pozíciójára. Ma nálunk elsõsorban az ingatlanfejlesztõk mûvelik az építészetet (tisztelet a kivételnek). Hogy maga az építészet nem egyenrangú a fejlesztési folyamat más szereplõivel, arra éppen a Mûvészetek Palotája az igen kiváló példa. Ezt Zoboki Gábor, az épület felelõs tervezõje is értésünkre adta a Heti Válaszban: „A zsákot nagyon szorosra kötötték, amikor elkezdtünk benne táncolni. Ennyi menet közbeni változtatással, amikor mondjuk három nap alatt kellett eltüntetni tízezer négyzetmétert az épületbõl, mert mégsem lett rá pénz, az ember már letesz arról, hogy esztétizáljon." Zoboki ugyanitt korrekt módon elmagyarázza, hogy a díj nem az épületnek és nem is az építésznek jár – a szerkesztõség ennek dacára az „Oscar-díjas magyar" címet biggyesztette a címlapra. A FIABCI Prix d'Excellence logót az a döntõen magánberuházásban megvalósult épület tûzheti a homlokzatára, amelyet a beruházó vagy kivitelezõ egyrészt elindít a pályázaton (szöges ellentétben a filmes Oscarral), másrészt amirõl a FIABCI nemzetközi zsûrije helyszíni tájékozódás alapján úgy ítéli meg, hogy a projekt „kiválóságot mutat fel a megvalósításában részt vett minden ingatlanfejlesztési diszciplína területén", és nem mellékesen „a társadalom ingatlanigényét optimális megoldással elégíti ki". Magyarán hiánypótló. A legnagyobb lobbierejû magyar ingatlanfejlesztõ, a Tri-Gránit csoport szokott indulni e pályázaton, például 2001-ben a Westenddel a kereskedelmi létesítmények kategóriában vitte el az elsõ díjat. (Finta József mégsem Oscar-díjas magyar építész - lám, mekkora a fordító felelõssége.) Anélkül, hogy vitatnánk az épület érdemeit – például a Narancsban heti rendszerességgel magasztalt hangversenyterem kiválóságát –, a tömböt éppen az esetlegesen összetorlódott funkciókból adódó hiányosságok miatt bírálják a legtöbbet. Visszatérhetnénk azokra a kritikákra, amelyek az anyagok és a kivitelezés minõségét firtatták, hiszen e szempontok szerepet játszottak a díj odaítélésében. Meglehet, a helyszínen - állítólag - inkognitóban járt FIABCI-soknak mindez nem szúrt szemet, de az valószínûsíthetõ, hogy utólag nem volt módjuk felmérni azt a „társadalmi" igényt, ami életre hívta ezt a beruházást. Nyilván jó, hogy van Bartók Béla Hangversenytermünk, de a Ludwig Múzeum és a Nemzeti Táncszínház legjobb esetben is csak belekényszerült a költözésbe. Végezetül erõs túlzás lenne azt állítani, hogy a nép kapaszkodott volna akár a politikai presztízsberuházásért, akár a kulturális büdzsét agyonvágó harmincéves törlesztésért. A TriGránit mindenesetre meglovagolta a félreértést, s honlapján az „építészeti, illetve ingatlanfejlesztési Oscar-díj" szövegváltozattal teremt demokratikus egyensúlyt az eredeti és a ferdített változat között. Somlyódy Nóra   Ferdített változat - Milyen elismerést kapott a Mûvészetek Palotája? Magyar Narancs, 2006. június 29.